Azt hiszem akkor válsz felnőtté, ha a Polar Expressen elsírod magad..amikor elgondolkodsz azon, hogy lehet már te sem hallanád a csengő hangját. A legtöbb felnőtt már csak teherként gondol a karácsonyra, a nagy sütés-főzés, a karácsonyfadíszítés, a jópofizás a rokonokkal... Talán az idei lesz az első alkalom, hogy mindez nekem is csak tehernek tűnik. Ez talán nem (csak) rajtam múlt, de eltűnt belőlem a gyermeki optimizmus, a várakozás, a készülődés öröme. Bár mindenem meg van, hiszen a szüleim így vagy úgy, de mindig előteremtették a pénzt arra, amire vágytam. Mégsem ez lesz az első karácsony, amit kissé szegényesen töltünk. Eddig viszont mindig vártam, készülődtem, már novemberben, az első hó leestekor felállítottam a kicsi karácsonyfámat a szobámban, fellógattam a mikulásos fűzéreket, és tűkön ülve vártam a karácsonyt. Talán túl sok az elvárásom a tökéletes karácsonyhoz, amelyeknek természetesen több mint a felét idén is hanyagolnunk kell. De őszintén mondom, hogy már legszívesebben túl lennék az egész decemberen. Átaludnám az egészet. Felébredni aztán február 3-án reggel, és elmenni iskolába, ahogy eddig. Mintha csak egy hétvége lett volna.
2011. 12. 22. 15:23
2012.01.15. 23:20 | ×helena× | Szólj hozzá!
Fáradt vagyok. A kutya se gondolta volna annyi intés és "élménybeszámoló" alapján, hogy ennyire nehéz lesz a végzős évfolyam. Pedig szinte még a felén se vagyunk túl. Igen, lehettem volna előbb okosabb, tanulhattam volna, megírhattam volna mindig a házi feladatokat, lehetett volna sokkal jobb is az átlagom. De nem lett, mivel az ember mindig utólag okosabb, utólag jön rá a titok nyitjára.
Annyi minden elromlott. Átvertek, hitegettek minket, lassan 4 hónapja húzódnak a dolgok. Az iskola leterhel. Egyedül érzem magam, és iszonyatosan vágyom a szeretetre. Szerettem volna, ha végre egyszer gazdag karácsonyunk lehetett volna. Szerettem volna, ha végre megkaphatom azt amit már fél éve ígérnek. De türelmes vagyok, és nem is ez a legfontosabb. Csak az embernek mégis vannak vágyai. Mégis örül ha kaphat ajándékot a születésnapjára, a névnapjára vagy éppen karácsonyra. Nem hal bele ha mégsem, de azért örülne neki.
I'm not afraid.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://helena.blog.hu/api/trackback/id/tr503550294
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
